Hogyan változtatta meg a kutyák viselkedését a szelektív tenyésztés
Az emberek évszázadok óta nevelik a kutyákat sajátos vonások vagy magatartásformák alapján, fajtákat fejlesztve ki a „specializációk” széles skálájával, a társaságtól kezdve a pásztorkodásig vagy az illatvadászatig. Egy új tanulmány azt mutatja, hogy ez a szelektivitás megkülönböztető agyú kutyafajtákhoz vezetett.
Az American Kennel Club szerint világszerte több mint 340 kutyafajta létezik, mindegyiknek megkülönböztető jegyei és viselkedése van.
Az őskortól napjainkig az emberek szórakozásból és társakból, szépségükért és eleganciájukért, vagy a feladatok elvégzésének segítésére tenyésztették a kutyákat.
Az alaszkai malamutok és a szibériai huskyk eredeti szerepe például a szánhúzás volt, míg a vadállatok és a tacskóké a zsákmány követése.
Mind a huskyok, mind a malamutok kettős bevonattal rendelkeznek, ami lehetővé teszi számukra a testhőmérséklet szabályozását nulla alatti hőmérsékleten, és mind a beagák, mind a tacskók élénk szagérzékkel rendelkeznek, ami lehetővé teszi számukra, hogy észleljék más állatok jellegzetes illatait.
Noha egyértelmű, hogy a tenyésztés célja az adott környezetekhez vagy feladatokhoz legjobban illő tulajdonságok kiválasztása volt, a szelekció nemcsak a fiziológiai és funkcionális jellemzőkre, hanem a sajátos viselkedésre is összpontosított.
Ennek eredményeként például a társaként tenyésztett kutyák alkalmazkodóképesek és készek barátokra, mások pedig eredetileg az őrszemmunkára tenyésztettek, sokkal inkább az őrizetükben voltak.
Tehát honnan erednek ezek a viselkedésbeli különbségek és funkcionális tulajdonságok, például az éles szaglás?
Egy új tanulmány - amelynek első szerzője Erin Hecht, a Harvard Egyetem adjunktusa, Cambridge, MA - megállapította, hogy az egyes kutyafajtákra jellemző viselkedési különbségek megfelelnek a fajták közötti agyhálózati struktúrák eltéréseinek.
Agyi különbségek a különböző viselkedésekhez kötődnek
A jelenlegi tanulmányhoz - amelynek megállapításai a A Journal of Neuroscience - a kutatók 33 fajtához tartozó 62 fajtatiszta kutya agyának MRI-vizsgálatát elemezték.
Ezek a fajták a következők voltak: basset hound, beagle, bichon frize, border collie, bostoni terrier, bokszoló, bulldog, Cavalier King Charles spániel, cocker spániel, tacskó, Doberman pinscher, angol pointer, német rövid hajú mutató, golden retriever, agár, Jack Russell terrier, kulcstartó, labradori retriever, Lhasa apso, máltai, miniatűr schnauzer, óangol juhászkutya, pitbull, szibériai husky, selymes terrier, springer spániel, standard uszkár, Weimaraner, walesi corgi, nyugat-felvidéki fehérterrier, búzaterrier, whippet és Yorkshire terrier.
A kutatók ezeket a fajtákat is 10 csoportba sorolták, az American Kennel Club által adott „viselkedési specializáció” szerint. Ezek voltak:
- illatvadászat: basszus vadászkutya, beagle, tacskó
- társaság: bichon frise, bostoni terrier, bulldog, Cavalier King Charles spániel, keeshond, máltai, yorkshire terrier
- terelés: border collie, óangol juhászkutya, walesi corgi, búzaterrier
- kártevőirtás: bostoni terrier, tacskó, Jack Russell terrier, miniatűr schnauzer, selymes terrier, nyugat-felvidéki fehér terrier, búza terrier, Yorkshire terrier
- sportharc: bostoni terrier, bokszoló, bulldog, pitbull
- őrmunka: ökölvívó, dobermani pinscher, kulcskötél, Lhasa apso, búzaterrier
- rendőri munka: ökölvívó, Doberman pinscher
- madárkeresés: cocker spániel, angol pointer, német rövid szőrű mutató, golden retriever, labrador retriever, springer spániel, standard uszkár
- látvány vadászat: agár, Weimaraner, whippet
- háború: ökölvívó, dobermani pinscher
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a viselkedésbeli különbségek közvetlenül összefüggenek az agy anatómiájának különbségeivel, mert megmagyarázzák, ha nem így lenne, "a variációt véletlenszerűen kell elosztani az [agy] régiók között".
Ehelyett, amint azt az MRI-vizsgálatok jelezték, különbségek voltak az azonos, különálló agyhálózatokban a különböző fajok között, ami arra utal, hogy ezek megfelelhetnek a kiválasztott viselkedésbeli különbségeknek.
Először azonban a kutatóknak különálló, elsősorban független agyi régiókat kellett azonosítaniuk, hogy lássák, különböznek-e fajták között.
Hatot tudtak pontosan meghatározni: az egyiket „az emberekhez való társadalmi kötődés szempontjából”, egyet az ízekre és szagokra adott tudatos válaszokat támogatókat, a környezetben való mozgás szempontjából relevánsakat, a környezetben való mozgás szempontjából relevánsakat, a cselekvésben és az interakcióban valószínűleg részt vevőket, az affektív folyamatokhoz kapcsolódó régiókat a félelemhez, a párosodáshoz és az agresszióhoz kapcsolódik, és kapcsolódik a szagok és a vizuális ingerek feldolgozásához.
"Miután azonosítottuk ezt a hat hálózatot, megvizsgáltuk kapcsolatukat a kutya filogenetikai [evolúciós] fájával" - magyarázzák a szerzők tanulmányukban.
"Megállapítottuk, hogy az ezekben az összetevőkben bekövetkező változások többsége a fa terminális ágaiban (azaz az egyes fajtákban) játszódik le" - folytatják. Ez azt jelenti, hogy a fajták között e hálózatok közötti különbségek megfeleltek a viselkedésbeli különbségeknek.
„Mind a hat régiónkénti kovariációs hálózatban, amelyet találtunk, szignifikáns összefüggéseket találtak legalább egy viselkedési specializációval. Az agyi hálózatok és a kapcsolódó viselkedési specializációk közötti összefüggések nyilvánvalóak ”- írják a szerzők.
A kutatók néhány példát is felhoznak, megjegyezve, hogy az illatvadászatra szakosodott fajták fejlettebb hálózattal rendelkeznek, amely támogatja az illatokra adott tudatos reakciókat.
Következtetésükben a nyomozók megjegyzik:
"Ezek a megállapítások határozottan arra utalnak, hogy az emberek a szelektív tenyésztés révén különböző módon változtatták meg a különböző kutyafajták agyát."
