Új kutatás magyarázhatja, hogy az evolúció miért kövérítette az embereket
A tudósok összehasonlították az emberek és más főemlősök zsírmintáit, és megállapították, hogy a DNS csomagolásának változásai befolyásolták, hogy az emberi test hogyan dolgozza fel a zsírt.
Testünknek zsírra van szüksége az energia tárolásához és a létfontosságú szervek védelméhez.
A zsír segít a szervezetben néhány tápanyag felszívódásában és fontos hormonok termelésében.
Az étkezési zsírok közé tartoznak a telített zsírok, a transz-zsírok, az egyszeresen telítetlen és a többszörösen telítetlen zsírok, amelyek mindegyikének különböző tulajdonságai vannak.
Az embereknek meg kell próbálniuk elkerülni vagy csak mértékkel fogyasztani a telített és transz-zsírokat, mert emelik az alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL), vagyis a „rossz” koleszterinszintet. Az egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírok azonban csökkenthetik az LDL-koleszterinszintet.
A trigliceridek a test leggyakoribb zsírtípusai. Az általunk fogyasztott ételből felesleges energiát tárolnak. Az emésztés során testünk ezeket lebontja és a véráramon keresztül a sejtekbe továbbítja. Testünk e zsír egy részét energiaként használja fel, a többit pedig a sejtekben tárolja.
A zsíranyagcsere kulcsfontosságú az emberi túlélés szempontjából, és a folyamat bármely egyensúlyhiánya elhízáshoz, cukorbetegséghez és szív- és érrendszeri betegségekhez vezethet.
A szív- és érrendszeri betegségek az első számú halálokok világszerte. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései szerint 2016-ban csaknem 18 millió ember halt meg az állapot miatt.
Hogyan lett az emberekből a „kövér” főemlős
A modern étkezési szokások és a testmozgás hiánya hozzájárult az elhízás „járványához”, de új kutatások kiemelik az evolúció szerepét az emberi testzsír fokozódó képződésében.
A tudósok megállapították, hogy a DNS zsírsejtekbe történő csomagolásának megváltozása csökkentette az emberi test azon képességét, hogy a „rossz” zsírt „jó” zsírgá változtassa. A kutatás eredményei most megjelennek a folyóiratban Genombiológia és evolúció.
"Mi vagyunk a kövér főemlősök" - mondja Devi Swain-Lenz, a tanulmány társszerzője, a biológiai posztdoktori munkatárs a Durham-i Duke Egyetemen (NC).
A kutatók - akiket Swain-Lenz és Duke biológus, Greg Wray vezetett - összehasonlították az emberek, a csimpánzok és más főemlősök zsírmintáit az ATAC-seq nevű technikával. Ez azt elemzi, hogy a zsírsejt-DNS hogyan csomagolódik a különböző fajok testébe.
Az eredmények azt mutatták, hogy az emberek test zsírtartalma 14–31%, míg más főemlősöknél kevesebb, mint 9%. Emellett az emberek DNS-régiói sűrűbbek, korlátozva ezzel a zsíranyagcserében részt vevő gének hozzáférhetőségét.
A kutatók azt is megállapították, hogy körülbelül 780 DNS-régió hozzáférhetőbb a csimpánzokban és makákókban az emberhez képest. Ez azt jelenti, hogy az emberi test csökkent képességgel képes átalakítani a rossz zsírt jó zsírrá.
Nem minden zsír egyforma
Swain-Lenz elmagyarázza, hogy a legtöbb zsírt „kalóriatároló fehér zsír” alkotja. Ez a fajta zsír halmozódik fel a hasunkon és a derékvonalunk körül. Más zsírsejtek, az úgynevezett bézs és barna zsír segítenek a kalóriák elégetésében.
Ennek az új tanulmánynak az eredményei azt mutatták, hogy az emberek egyik oka annak, hogy több zsírt hordoznak, mert az a DNS-régió, amely segítené a fehér zsír barna zsírrá történő átalakítását, összenyomódik, és nem teszi lehetővé ennek az átalakulásnak a megvalósulását.
"Még mindig lehet aktiválni a test korlátozott barna zsírját oly módon, hogy hideg hőmérsékletnek tesszük ki az embereket, de meg kell dolgoznunk érte" - teszi hozzá Swain-Lenz.
A csapat úgy véli, hogy a korai embereknek szükség lehet a zsír felhalmozására nemcsak a létfontosságú szervek védelme és a bemelegítés érdekében, hanem növekvő agyuk ápolására is. Valójában az emberi agy mérete megháromszorozódott az evolúció során, és ma már több energiát használ fel, mint bármely más szerv.
A tudósok azon dolgoztak, hogy megértsék, csökkentheti-e az elhízást a test azon képességének elősegítése, hogy a fehér zsírt barna zsírrá alakítsa, de további kutatásokra van szükség.
"Talán ki tudnánk találni egy olyan géncsoportot, amelyet be- vagy kikapcsolnunk kell, de ettől még mindig nagyon messze vagyunk" - zárja le Swain-Lenz.
