A pitvarfibrilláció növeli a demencia kockázatát
Új bizonyítékok arra utalnak, hogy a pitvarfibrilláció, amelyben a szív rendszertelen ütemű, a demencia fokozott kockázatához kapcsolódik. Ez a tudás ugyanakkor potenciális megelőző stratégiát is jelez, mutatják a kutatók.
A folyóiratban tegnap megjelent új tanulmányban Ideggyógyászat, a Karolinska Intézet és a Stockholm Egyetem kutatói, akik Svédországban vannak, elmagyarázzák, hogy a pitvarfibrilláció (A-fib) a demencia kialakulásának fokozott kockázatával függ össze.
Az A-fib-ben a szív pitvara - vagy az a kamra, amely vért kap, majd a kamrákba küldi, amelyek a test többi részére kiszivattyúzzák - rendszertelenül dobognak.
Emiatt a vér összegyűlhet a szív belsejében, és vérrögöket képezhet, amelyek később az agyba keringhetnek, ami agyvérzéshez vezethet.
Az új tanulmány megállapította, hogy az A-fib az emberek öregedésével egy másik egészségügyi probléma - nevezetesen a demencia - kockázatát is növeli. Ez a figyelmeztetés azonban bátorító megoldással is jár - magyarázzák a szerzők.
"A pitvarfibrilláció okozta kompromittált véráramlás számos módon befolyásolhatja az agyat" - magyarázza Chengxuan Qiu a tanulmány társszerzője.
"Tudjuk, hogy az emberek öregedésével nő a pitvarfibrilláció kialakulásának esélye, csakúgy, mint a demencia kialakulásának esélye" - mondja Qiu, hozzátéve:
"Kutatásunk egyértelmű kapcsolatot mutatott ki a kettő között, és megállapította, hogy a vérhígítók szedése valóban csökkentheti a demencia kockázatát."
Az A-fib a gyorsabb kognitív hanyatlással függ össze
Az új tanulmányban a vizsgálók 2685 résztvevőtől gyűjtöttek adatokat, átlagéletkoruk 73 éves volt. Mindezeket a résztvevőket átlagosan 6 évig követték nyomon.
A csoport minden embert megkérdezett, és orvosi vizsgálatot végzett a kiinduláskor, majd 6 év után ismét a 78 évesnél fiatalabb résztvevők esetében, vagy a tanulmány elején 78 évesnél idősebb résztvevők esetében háromévente egyszer.
Ezen önkéntesek egyike sem szenvedett demenciát a kiinduláskor, bár az összes résztvevő 9 százalékának (243 személy) diagnosztizálták az A-fib-et.
A követési periódusban a résztvevők teljes számának (279 személy) 11 százaléka alakult ki A-fib, a kohorsz 15 százaléka (399 egyén) kapta meg a demencia diagnózisát.
Az adatok elemzése után a kutatók kiderítették, hogy az A-fib-ben szenvedő betegek kognitív funkciói - ideértve a gondolkodási képességet és a memóriát is - általában gyorsabban romlottak, mint egészséges kardiovaszkuláris rendszerrel rendelkezők esetében.
Az A-fib-ben szenvedő embereknek 40 százalékkal nagyobb esélyük volt a demencia kialakulására egészséges társaikhoz képest.
A 2163 A-fib-nel nem rendelkező résztvevő közül 10 százalék (278 egyén) demenciát diagnosztizáltak a vizsgálat során.
Ami az 522 A-fib-ben szenvedő embert illeti, 23 százalékban (121 egyén) alakult ki demencia.
A vérhígítók ellensúlyozhatják a kockázatot
A csapat ugyanakkor azt is látta, hogy az A-fib-ben szenvedő résztvevőknek, akik vérhígítót szedtek a vérrögképződés megelőzése érdekében, valójában 60 százalékkal alacsonyabb a demencia kialakulásának kockázata, mint azoknál, akik nem szedték ezt a gyógyszert.
A nem vérhígítót nem szedő 342 ember közül 22 százalékban (76 fő) alakult ki demencia, míg a vérhígítót szedő 128 résztvevő között csak 11 százalékban (14 fő) alakult ki neurodegeneratív állapot.
Ugyanakkor a kutatók azt is megjegyzik, hogy a vérlemezkék elleni gyógyszereket szedő résztvevőknek - amelyek megakadályozzák a vérrögök kialakulását az artériákban - nem volt kisebb a demencia kockázata.
"Feltételezve, hogy ok-okozati összefüggés van a vérhígítók használata és a demencia kockázatának csökkenése között" - magyarázza Qui - becsléseink szerint a demenciaesetek körülbelül 54 százalékát hipotetikusan megakadályozták volna, ha az összes pitvari a fibrilláció vérhígító hatású volt.
"További erőfeszítéseket kell tenni a vérhígítók használatának fokozására a pitvarfibrillációval rendelkező idősebb emberek körében" - tanácsolja a kutató.
A nyomozók mindazonáltal elismerik, hogy tanulmányuk bizonyos korlátokkal szembesült, például az a tény, hogy nem különböztették meg az A-fib különböző altípusait, vagy hogy bizonyos A-fib-ben szenvedő résztvevőket a tünetek hiánya miatt nem diagnosztizáltak megfelelően.
